Statement on the Amendment of the Language Law in Slovakia

Stanovisko k novele zákona o ątátnom jazyku SR

Állásfoglalás a szlovákiai ún. államnyelvtörvény módosításáról

The National Council of the Slovak Republic passed an act on June 30th, 2009, modifying earlier regulations applying to the use of the Slovak language as the state language of the Slovak Republic. The new regulations restrict the use not only of other languages but also variants of the Slovak language, threatening violations of the law by imposing fines of EUR 100 to 5000 on individuals and businesses, running to EUR 165,000 in case of media organisations.

Some of the linguistically relevant new sections of the Act 270/1995 "on the state language of the Slovak Republic" are summarised below (in unofficial translation).

  • 2. §, (1) “[S]tate authorities, authorities of local governments and other authorities of public administration are required to protect the state language”
    2. § (3) "The codified form of the state language is approved and released by the Ministry of Culture [...] on its web page.”
  • 5. § (5) “Occasional printed matter intended for the public for cultural use, catalogues of galleries, museums, and libraries, programmes of cinemas, theatres, concerts, and other cultural events is published in state language, except those which are published in the language of a national minority. This kind of printed matter, catalogues or programs, published in the language of national minority shall include content identical in meaning in the state language. Printed matter, catalogues and programmes published in the state language as mentioned in the previous sentence may contain texts of appropriate lengths in languages other than the state language, whose content is identical with that of the text in the state language and follows the text in the state language.”
  • 5. § (7) “Inscriptions on monuments, memorials and memorial tables are in the state language. If they include a text in other languages, the text in the foreign language follows the text in the state language and its content has to be identical with the content of the text in the state language. The text in the foreign language exhibits lettering of a size identical with or smaller than the lettering of text in the state language. The constructor is obliged to request a binding statement from the Ministry of Culture for the approval of the inscription on the monument, memorial and memorial plaque in accordance with the present Law.”
  • 5. § (8) “Any participant at a public meeting or event on the territory of the Slovak Republic has the right to deliver a speech in the state language.”
  • 8. § (4) “The communication of the staff of healthcare institutions and the institutions of social services with patients or clients is generally carried out in the state language; if there is a patient or client who does not have a command of the state language, communication may be carried out in a language in which it is possible to understand the patient or client. The patient or client belonging to a national minority may use their own mother tongue when communicating with the staff of these institutions in settlements where the language of the national minority is used in official contact according to a particular regulation [i.e., where the ratio of the minority is 20 per cent or above]. The members of staff are not obliged to have a command of the language of the national minority.”
  • 9. § (1) Adherence to obligations as specified [in this Act] shall be supervised by the Ministry of Culture. In the execution of supervision, the Ministry of Culture shall observe the codified form of the state language [...].
  • 10. § (1) The Ministry of Culture shall submit a report to the Government on the state of the usage of the state language on the territory of the Slovak Republic once every two years.

We find these restrictions untenable both linguistically and from the point of view of human rights. By determining the language, and the language variant to be used, the Act wishes to control communication in all public situations, also those outside the competence of the state, such as consultations among patients and doctors, scientific conferences, business meetings, communication in the offices of local governments.

Freedom of speech, including the choice of the language of communication, is an inalienable human right according to the International Covenant on Civil and Political Rights, which cannot be rendered an offence to be punished by a fine in the 21st century European Union. From this right, the European Union cannot return to the anachronistic principle of "cuius regio, eius lingua". Restricting the freedom of language use to this degree is particularly offensive in a member state of the Council of Europe and the European Union, since both the Council of Europe and the European Union respect multilingualism, and also expect their member states to do so.

The explicit requirement that any content in a language different from the state language be translated from the state language runs counter to the principle of the equal status of languages that has been long accepted in the science of languages. Thereby the Act violates not only freedom but also equality; it is severely discriminating.

The Statute also criminalizes the use of all variants of the Slovak language other than that worked out and codified on the website of the Ministry of Culture, thereby discriminating against all Slovak speakers speaking dialects and other non-standard varieties, primarily people of a low social status, including the large Roma population.

It is a basic tenet of linguistics that the use of one's native language and language variant cannot be restricted and/or regulated by enforcing laws, and imposing fines on alleged 'violators' of some codified form. No conscientious linguist believes that any language can have one and only one codified form decreed to be observed in all public communication by all speakers, whether native or not. Languages are known to have changed continuously over time and location, and an attempt to carve them in stone can only be successful in the case of dead languages.

In view of the above, we express our concern and objection with respect to the new regulations of the Law.



Sincerely,


The Undersigned

Dňa 30. júna 2009 Národná rada SR prijala nový zákon - novelu zákona o ątátnom jazyku SR. Novelou sa obmedzuje nielen pouľívanie iných jazykov, ale aj nekodifikovaných variet slovenského jazyka, navyąe poruąenie ustanovení zákona bude sankcionované: fyzickým a právnickým osobám moľno uloľi» pokutu od 100 do 5000 eur, v prípade masovokomunikačných prostriedkov aľ 165,000 eur.

V ďaląom citujeme niektoré nové ustanovenia zákona č. 270/1995 Z.z. o ątátnom jazyku SR:

  • § 2, ods. 1: ©tátne orgány, orgány územnej samosprávy a iné orgány verejnej správy sú povinné ochraňova» ątátny jazyk [...]
    § 2, ods. 3: Kodifikovanú podobu ątátneho jazyka schvaµuje a zverejňuje Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky (ďalej len „ministerstvo kultúry“) na svojej internetovej stránke.
  • § 5, ods. 5: Príleľitostné tlačoviny určené pre verejnos» na kultúrne účely, katalógy galérií, múzeí, kniľníc, programy kín, divadiel, koncertov a ostatných kultúrnych podujatí sa vydávajú v  ątátnom jazyku okrem tých, ktoré sa vydávajú v jazyku národnostných menąín; taká tlačovina, katalóg alebo program vydaný v jazyku národnostnej menąiny musí obsahova» aj obsahovo totoľné znenie v ątátnom jazyku. Tlačoviny, katalógy a programy podµa predchádzajúcej vety vydané v ątátnom jazyku môľu obsahova» aj znenia v iných jazykoch v potrebnom rozsahu, ktoré sú v zásade obsahovo totoľné so znením v ątátnom jazyku a nasledujú aľ po znení v ątátnom jazyku.
  • § 5, ods. 7. Nápisy na pamätníkoch, pomníkoch a pamätných tabuliach sa uvádzajú v ątátnom jazyku. Ak obsahujú text v iných jazykoch, inojazyčné texty nasledujú aľ po texte v ątátnom jazyku a musia by» obsahovo totoľné s textom v ątátnom jazyku. Inojazyčný text sa uvádza rovnakým alebo menąím písmom ako text v ątátnom jazyku. Stavebník je povinný poľiada» ministerstvo kultúry o záväzné stanovisko z hµadiska súladu nápisu na pamätníku, pomníku a pamätnej tabuli s týmto zákonom.
  • § 5, ods. 8. Kaľdý účastník verejného zhromaľdenia alebo verejného podujatia na území Slovenskej republiky má právo prednies» svoj prejav v ątátnom jazyku.
  • § 8, ods. 4: [...] Komunikácia personálu týchto zariadení s pacientmi alebo klientmi sa vedie spravidla v ątátnom jazyku; ak ide o pacienta alebo klienta neovládajúceho ątátny jazyk, komunikácia sa môľe vies» v jazyku, v ktorom sa moľno s pacientom alebo klientom dorozumie». Pacient alebo klient, ktorý je osobou patriacou k národnostnej menąine, môľe v týchto zariadeniach v obciach, kde sa v úradnom styku pouľíva jazyk národnostnej menąiny podµa osobitného predpisu, pouľíva» v komunikácii s personálom svoj materinský jazyk. Členovia personálu nie sú povinní ovláda» jazyk národnostnej menąiny.
  • § 9, ods. 1: Dohµad nad dodrľiavaním povinností [podµa jednotlivých ustanovení zákona] vykonáva ministerstvo kultúry.
  • § 10, ods. 1: Ministerstvo kultúry predkladá vláde Slovenskej republiky správu o stave pouľívania ątátneho jazyka na území Slovenskej republiky raz za dva roky.

Signatári tohto stanoviska povaľujú tieto obmedzenia za znepokojujúce tak z lingvistického hµadiska, ako aj z hµadiska µudských práv. Urči» nejaký jazyk, resp. jazykovú varietu ako prostriedok verejnej komunikácie znamená snahu ovláda» aj také komunikačné domény, ktoré nespadajú do kompetencie ątátu a ątátnych orgánov, ako napr. rozhovor medzi lekárom a pacientom, komunikácia na vedeckých konferenciách, na obchodných rokovaniach, vybavovanie stránok na obecných a mestských úradoch.

Sloboda prejavu, vrátane slobodného výberu jazyka komunikácie v zmysle Medzinárodného paktu OSN o občianskych a politických právach patrí medzi nescudziteµné práva, z toho vychodí, ľe uplatňovanie tohto práva nemôľe by» sankcionované peňaľnými pokutami. Od akceptovania tejto základnej slobody nemôľe Európa ustúpi» a nemôľe sa vráti» k anachronickému princípu "cuius regio, eius lingua". Obmedzovanie slobody výberu jazyka v takomto rozsahu je zvláą» odiózne, ak sa to deje v členskej krajine Rady Európy a Európskej únie. Rada Európy i Európska únia totiľ reąpektujú jazykovú rozmanitos» a to isté očakávajú aj od členských ątátov.

Ustanovenia zákona o tom, ľe inojazyčné texty musia by» prekladom slovenského originálu sú v rozpore so zásadou rovnosti jazykov, ktorá je vo vede vąeobecne a tradične uznávaná. Zákon okrem toho, ľe poruąuje jednu zo základných slobôd, poruąuje aj zásadu rovnosti, znamená to teda, ľe je diskriminujúci.

Zákon postihuje i sankcionuje vąetky tie variety slovenského jazyka, ktoré sa líąia od kodifikovanej variety, schválenej Ministerstvom kultúry SR a zverejnenej na jej internetovej stránke. Takým spôsobom sú diskriminovaní aj tí sociálne znevýhodnení občania so slovenským materinským jazykom - vrátane početnej rómskej komunity -, ktorí rozprávajú nárečím alebo inou subątandardnou varietou slovenčiny.

Medzi základné tézy lingvistiky patrí, ľe pouľívanie materinského jazyka, resp. vernakulárnej variety jazyka nemôľe by» obmedzované a regulované legislatívnymi normami, a µudí, ktorí sa prehreąili voči kodifikovanej variete, nemoľno potresta» sankciami. Svedomitý lingvista sa nemôľe nazdáva», ľe existuje jediná varieta hociktorého jazyka, ktorá by sa mala pouľíva» vąetkými hovoriacimi vo vąetkých verejných komunikačných situáciách - a to bez ohµadu na to, či ide o ich materinský jazyk, alebo nie. Jazyky sa v čase a v priestore neustále menia, pokus o ich "vyrytie do skaly" môľe by» úspeąný iba v prípade mŕtvych jazykov.

Na základe uvedeného teda chceme vyslovi» svoje obavy a protest.



Signatári

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 2009. június 30-án új törvényt fogadott el, mellyel módosította a szlovák nyelvnek mint államnyelvnek a használatával kapcsolatos korábbi szabályozást. A törvénymódosítás nemcsak más nyelvek, hanem a hivatalostól eltérő szlovák nyelvváltozatok használatát is korlátozza, és a törvényt megsértőket, személyek és vállalatok esetében 100-tól 5000 euróig terjedő pénzbírsággal, tömegtájékoztató szervezetek esetében 165,000 euróig terjedő pénzbírsággal fenyegeti.

Íme a 270/1995. számú, „a Szlovák Köztársaság államnyelvével” foglalkozó törvény néhány új cikkelye (nem hivatalos fordításban).

  • 2. §, (1) Az állami szervek, a területi önkormányzati szervek és más közigazgatási szervek kötelesek védeni az államnyelvet. [...]
    2. § (3) Az államnyelv kodifikált formáját a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma hagyja jóvá, és teszi közzé honlapján.
  • 5. § (5) A nyilvánosságnak szánt kulturális célú alkalmi nyomtatványok, galériák, múzeumok, könyvtárak katalógusai, mozik, színházak, koncertek és egyéb rendezvények programjai államnyelven jelennek meg kivéve azokat, amelyek nemzeti(ségi) kisebbségek nyelvén jelennek meg. Az ilyen nemzeti(ségi) kisebbség nyelvén kiadott nyomtatványnak, katalógusnak vagy programnak tartalmaznia kell tartalmilag azonos államnyelvű szövegváltozatot is. Az államnyelven megjelent, előző mondat szerinti nyomtatványok, katalógusok és programok tartalmazhatnak más nyelvű szövegváltozatokat is szükség szerinti terjedelemben, ezek alapvetően tartalmilag azonosak az államnyelvi szövegváltozattal, és csak az államnyelvi szövegváltozat után következnek.
  • 5. § (7) Az emlékek, emlékművek és emléktáblák feliratait államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelveken is tartalmaznak szöveget, a másnyelvű szövegek csak az államnyelvű szövegek után következnek és tartalmilag azonosnak kell lenniük az államnyelvű szöveggel. A másnyelvű szöveget egyenlő vagy kisebb betűmérettel kell feltüntetni, mint az államnyelvű szöveget. Az építtető köteles a Kulturális Minisztériumtól kötelező érvényű állásfoglalást kérni az emléken, emlékművön és emléktáblán szereplő feliratnak e törvénnyel való összhangjára vonatkozóan.
  • 5. § (8) A Szlovák Köztársaság területén megvalósuló nyilvános gyűlés vagy nyilvános rendezvény mindegyik résztvevőjének joga van felszólalását államnyelven előadni.
  • 8. § (4) Az egészségügyi és szociális intézmények személyzete a betegekkel vagy gondozottakkal rendszerint államnyelven érintkezik, az államnyelvet nem ismerő állampolgár vagy külföldi személy esetében olyan nyelven is, amelyen a beteggel kommunikálni lehet. Az olyan településeken működő intézményekben, ahol külön jogszabály szerint a hivatalos kapcsolatokban használatos a kisebbségi nyelv [tehát ahol a nemzeti kisebbség aránya eléri a 20%-ot,] a  nemzeti(ségi) kisebbséghez tartozó beteg vagy gondozott személy a személyzettel az anyanyelvén is érintkezhet. A személyzet tagjai nem kötelesek ismerni a nemzeti(ségi) kisebbség nyelvét.
  • 9. § (1) A jelen törvényből [...] eredő kötelezettségek teljesítését a művelődési minisztérium felügyeli. A felügyelet ellátása során a Kulturális Minisztérium azt is figyelemmel követi, hogy az államnyelv a 2. § (3) bek. szerint értelmezett kodifikált változatában valósul-e meg.
  • 10. § (1) A Kulturális Minisztérium kétévente jelentést terjeszt a Szlovák Köztársaság kormánya elé az államnyelv Szlovák Köztársaság területén történő használatának állapotáról.

Alulírottak e korlátozásokat mind nyelvészeti, mind emberi jogi szempontból aggályosnak találjuk. A nyilvánosan használható nyelv, illetve nyelvváltozat megszabásával a törvény olyan kommunikációs színtereket is uralni kíván, melyek kívül esnek az állam illetékességén, például az orvos és betege közötti vagy a tudományos konferenciákon folyó kommunikációt, az üzleti megbeszéléseket, az önkormányzati ügyintézést, stb.

A szólásszabadság, beleértve a kommunikáció nyelvének szabad megválasztását, elidegeníthetetlen emberi jog a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának értelmében, az e joggal való élés következésképpen nem lehet pénzbírsággal büntethető vétség. E szabadságtól Európa nem térhet vissza a "cuius regio, eius lingua" anakronisztikus elvéhez. A nyelvhasználat szabadságának ilyen mérvű korlátozása különösen visszatetsző az Európa Tanács és az Európai Unió egyik tagállamában, hiszen mind az Európa Tanács, mind pedig az Európai Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget és ezt várja el tagállamaitól is.

A törvénynek az az explicit előírása, hogy bármilyen tartalom csak az államnyelvi eredetinek a fordításaként jelenhet meg idegen nyelven, ellentétes a nyelvek egyenjogúságának a tudományban régóta elismert elvével. A törvény így nem csak a szabadságot, hanem az egyenlőséget is sérti: súlyosan diszkriminatív.

A törvény a szlovák nyelv mindazon változatainak használatát is vétséggé teszi és büntetéssel fenyegeti, melyek különböznek a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kidolgozott, annak honlapján megjelenő hivatalos változattól, s ezáltal mindazon szlovák anyanyelvű - többnyire alacsony státusú - polgárokat, köztük a nagy létszámú roma népességet is diszkriminálja, akik nyelvjárást vagy egyéb nem sztenderd nyelvváltozatot beszélnek.

A nyelvtudomány alaptétele, hogy az anyanyelv, illetve anyanyelvváltozat használatát nem lehet törvényekkel korlátozni és szabályozni, és a kodifikált változat ellen vétőket nem lehet büntetéssel sújtani. Lelkiismeretes nyelvész nem gondolhatja, hogy bármely nyelvnek egyetlenegy, minden nyilvános nyelvhasználati színtéren, valamennyi - anyanyelvi és nem anyanyelvi - beszélő által használandó változata lenne. A nyelvek időben és térben folyamatosan változnak, és a kőbevésésükre történő kísérlet legfeljebb holt nyelvek esetében lehet sikeres.

A fentiek miatt aggodalmunkat és tiltakozásunkat fejezzük ki.




Az Aláírók